Kik a baptisták?

A baptista közösség a reformáció harmadik ágaként ismert anabaptista mozgalom biblikus irányzatának szellemi örököse; evangéliumi megújulási és megszentelődési mozgalom. Egyik sajátossága az ún. hívő keresztség, a hitvallásra képes megtérők teljes víz alá merítéssel – bemerítéssel – történő megkeresztelése. (Ezért kapta a felekezet a görög baptisztész – magyarul „bemerítő” – szóból származtatott „baptista nevet.)

A baptistáknak az Apostoli hitvallásban foglalt összkeresztyén hittételeken túl öt azonosító ismérvük van: 1. A Biblia kizárólagos tekintélyének elismerése. 2. A hitvalláson alapuló bemerítés –keresztség. 3. Az újszövetségi gyülekezet-szervezet alapelveinek érvényesítése. 4. A lelkiismereti- és vallásszabadság hirdetése. 5. A lélekmentés, az evangélizáció.

Az első újkori baptista gyülekezet az anabaptista mozgalom elfojtása után 1609-ben, Amszterdamban jött létre. Észak-Amerikában 1639-től vert gyökeret a baptizmus. Az európai szárazföldet behálózó baptista misszió az 1834-ben J. G. Oncken által megalapított hamburgi gyülekezetből indult ki. 1846. május 20-án megérkezett Magyarországra is –– Pest-Budára ––, a hamburgi vendég-munkáskodása során megtért Rottmayer János által. 1873-tól Meyer Henrik fáradozása nyomán gyorsult fel a baptista felekezet mindmáig tartó fejlődése; sokoldalú vallási-misszió, szeretetszolgálati és kulturális tevékenysége. 1895-ben alapították hetilapjukat, a Békehírnököt, 1906-ban a Teológiai Akadémiát. Az 1905 óta elismert Baptista Egyház napjainkban is alkotó módon vesz részt a felekezetközi mozgalmakban és a közéletben.

A baptisták létszáma –a rendszeres istentisztelet-látogatókkal együtt Magyarországon húszezer, a Kárpát-medencében kétszázezer, szerte a nagyvilágon százmillió.